Az Ellenállás Mozgalom Non-profit Kft. (NEM) – Apáti Bence vállalkozását – tett egy olyan reklámkampánnyal, amely nemcsak hazai viszonylatban, de külföldön is különlegesnek számít. Kilenc videóra és egy kép alapú hirdetésre összesen 174,5 millió forintot költöttek, így túlszárnyalták a Facebook és Google felületeken megjelenő, politikai tartalmú reklámokra szánt összegeket Magyarországon.
(Fontos: mindegyik hirdetés Magyar Pétert célozta, akit több verzióban – különféle kísérőszövegekkel – tettek ismertté. Karácsony Gergely és Dobrev Klára is szerepeltek az egyes hirdetésekben.)
Mit tartalmaznak a hirdetések?
Néhány kiemelkedő példa:
- Egy videóban AI-generált Magyar Péter jelenik meg egy Szezám utcás plüssfigurával.
- Egy másik videóban nők beszélnek arról, hogy „Magyar Péter nem hányhat semmit Dopeman szemére”.
- Egy harmadikban AI-Péter egy rózsaszín Cadillact vezet.
- Napraforgó-mezős jelenet
- Fürdőkádas, „Csak egy kis zápor”
Ráadásul több ilyen hirdetés pontosan úgy jelent meg a YouTube-on, mintha hivatalos tartalom lett volna, egyeseket a közmédiában (például az M1 Híradóban) is említett – mintha propagandák lennének.
Nemzetközi összehasonlítás – kirí a tömegből
A NEM nem csak Magyarországon vezet: a Google Ad Transparency Center adatai szerint egészen Ausztriáig, Németországba, az Egyesült Királyságba vagy Brüsszelbe sem ér el ekkora összeget politikai videós hirdetésre. A cég az egész Európai Unióban a legtöbbet költő politikai hirdető lett a nyár folyamán, több mint másfélszer többet költött, mint a második helyezett, és közel kétszer annyit, mint az Európai Parlament.
De miből tellett mindez?
A kampány finanszírozása körül számos kérdőjel van. A NEM cég ugyanis nem rendelkezik nyilvános bevételi adatokkal, amelyek indokolnák a 174,5 millió forintos költést. Nem átlátható, hogy milyen forrásból fedezték a kiadásokat, hiszen a vállalkozás működéséről kevés információ elérhető. Ez felveti a kérdést: ki vagy mi állhat valójában a gigantikus reklámhadjárat mögött? Egy biztos: a költés nagyságrendje a magyar politikai kommunikáció történetében szinte példátlan.
Bővebben a Lakmusz írt a jelenségről

