Az elmúlt években a magyar labdarúgás nemcsak hazai, de nemzetközi figyelmet is kivívott magának – sajnos nem kizárólag a sportsikerekkel. A brit Guardian napilap a közelmúltban hosszú cikket közölt a Ferencvárosról, a Puskás Akadémiáról és úgy általában a magyar foci állami finanszírozásáról. A felvetésük nem újdonság, de a súlya annál nagyobb: vajon homokra épül a hazai labdarúgás?

Külföldi szemmel: mi a gond?

A Guardian nem finomkodik. Szerintük a magyar foci kirakatcsapatai – például a Ferencváros – mögött túltolt állami támogatás áll, miközben a rendszer valós piaci alapokra alig épül. A cikk azt sugallja, hogy a színfalak mögött a politikai befolyás, a közpénzek pazarlása és a hosszú távú stratégiai gondolkodás hiánya uralja a sportágat.

És persze ott a Puskás Akadémia, amely Orbán Viktor szülőfalujában, Felcsúton működik, és gyakran kerül a nemzetközi sajtó célkeresztjébe – nem feltétlenül a nevelési eredményei miatt.

Túl sok pénz? Vagy rossz helyre megy?

Az biztos, hogy pénz van a rendszerben. Stadionépítések, játékosigazolások, fizetések – ezek mind arról tanúskodnak, hogy az elmúlt tíz évben elképesztő mennyiségű közpénz áramlott a futballba. De ha megnézzük a nemzetközi szereplést, az eredmények vegyesek.

A Fradi ugyan időről időre felkerül az európai térképre, de a BL-főtábláról például egyre távolabb kerül. A magyar válogatott viszont épp most élt meg egy csalódást keltő Európa-bajnoki szereplést.

Eközben kis klubok – mint például a Kazincbarcika – minimális támogatással is tisztes eredményeket tudnak felmutatni, ami újra és újra felveti a kérdést: nem lenne hatékonyabb és igazságosabb a források szétosztása?

Foci vagy politikai eszköz?

Nem titok, hogy a labdarúgás évtizedek óta politikai súllyal bír Magyarországon. A stadionok látványosak, az infrastruktúra sokat fejlődött, de kérdés, hogy ez a fejlődés mennyiben szolgálja ténylegesen a sportág érdekeit.

A problémát sokan nem a pénz mennyiségében, hanem annak elosztásában és felhasználásában látják. A hangsúly nem az utánpótlás-nevelésen vagy a klubok fenntarthatóságán van, hanem gyakran a rövid távú sikerek hajszolásán. Ez viszont hosszú távon nem működhet.

Mit lehetne másként?

Az alternatíva nem az, hogy minden támogatást meg kell vonni. A kérdés inkább az, hogyan lehetne átláthatóbbá, versenyképesebbé és szakmailag hitelesebbé tenni a magyar focit.

Több pénzt kellene fordítani az utánpótlásra.
Támogatni kell a kisebb klubokat is, nem csak a „kiválasztottakat”.
Szükség lenne független pénzügyi és szakmai ellenőrzésre.
És talán a legfontosabb: meg kellene találni a valódi egyensúlyt az állami szerepvállalás és a piaci működés között.

A magyar futball óriási potenciállal bír – nemcsak hagyományai, hanem a szurkolói bázis miatt is. A kérdés nem az, hogy támogatni kell-e, hanem az, hogy hogyan. Mert ha az alap instabil, minden csillogás csak ideig-óráig tart.