Az elmúlt két évtizedben Kelet-Európa számos országában felerősödtek azok a politikai törekvések, amelyek újraorientálják az országokat Oroszország felé – vagy éppen próbálnak szabadulni annak befolyása alól. Az ukrajnai események különösen élesen világítanak rá arra, milyen hatással lehet a geopolitikai irányváltás egy ország belpolitikájára és társadalmi stabilitására. Ebben a cikkben Viktor Janukovics ukrán elnök 2014-es bukását hasonlítjuk össze a mai magyar politikai viszonyokkal – különös tekintettel Orbán Viktor és a Fidesz oroszbarát külpolitikájára.
Janukovics: Moszkva embere, akit a népharag sodort el
Viktor Janukovicsot 2010-ben választották meg Ukrajna elnökévé. Oroszbarát politikája, valamint az EU-val kötendő társulási szerződés elutasítása hatalmas tiltakozást váltott ki. Az úgynevezett Maidan forradalom során milliók vonultak utcára, követelve az európai integrációt, a korrupció felszámolását és a politikai vezetés leváltását.
A tüntetések véres összecsapásokba torkolltak, amelyek végül Janukovics hatalmának elvesztéséhez vezettek. Az elnök 2014 februárjában Oroszországba menekült, az ukrán parlament pedig megfosztotta hivatalától. Ezt követően az ország keleti részén – különösen a Donbasz térségében – orosz támogatással fegyveres konfliktus kezdődött, majd 2014-ben Oroszország annektálta a Krím-félszigetet.
Orbán Viktor: függetlenség vagy új függőség?
Magyarország jelenlegi kormányfője, Orbán Viktor az utóbbi években látványosan építette politikai és gazdasági kapcsolatait Moszkvával. A „keleti nyitás” stratégiájával Orbán többek között a Paks II. beruházást bízta orosz kivitelezőre, számos stratégiai egyezményt kötött Vlagyimir Putyin elnökkel, és a háború kitörése után is óvatosan bánt az orosz elítélésével.
Ez az irányvonal sok magyar állampolgárt aggaszt. Különösen az Ukrajna elleni háború kitörése óta nőtt a társadalmi nyomás, a külpolitikai irányváltás megkérdőjeleződött, és erősödött a szolidaritás az EU-s és NATO-szövetségesek irányába.
Vannak párhuzamok – de fontosak a különbségek is
Bár első ránézésre a Janukovics–Orbán párhuzam logikusnak tűnhet, fontos különbségeket is érdemes figyelembe venni. Magyarország stabilabb gazdasági helyzetben van, EU-tagként sokkal erősebb intézményi garanciák védik a jogállamiságot, még ha ezek folyamatos viták tárgyát is képezik. Ugyanakkor a társadalmi feszültségek, a korrupció miatti elégedetlenség és az oroszbarát politika miatti aggodalmak egyre hangsúlyosabban jelennek meg a magyar közéletben is.
A legfőbb kérdés talán az: hogyan reagál a magyar társadalom egy olyan politikára, amely látszólag egyensúlyoz a Nyugat és Kelet között, miközben a szövetségi kötelezettségek és az értékalapú külpolitika gyakran háttérbe szorulnak?
Amikor a társadalomnak elege van
A történelem nem ismétli önmagát, de tanulságokat kínál. Janukovics bukása azt mutatta meg, hogy egy társadalom képes lehet megváltoztatni a politikai kurzust, ha elveszti bizalmát a vezetésben. Magyarországon még nem tartunk itt, de a párhuzamok sokakat gondolkodásra késztetnek. A geopolitikai sodródás kockázatos út, különösen, ha a társadalmi akarat nem áll mögötte egyértelműen.
Mi történne, ha a magyar társadalom is úgy reagálna, mint az ukrán nép?
Ukrajnában 2013-2014-ben a társadalom egy része nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy az ország jövőjét a Kreml árnyékában határozzák meg. A fiatalok, civil mozgalmak és demokratikus elköteleződésű polgárok hónapokon át tartó tüntetéssorozattal – végül forradalommal – érték el, hogy Viktor Janukovics megbukjon, és száműzetésbe meneküljön.
A mai Magyarországon is egyre többen érzik úgy, hogy a kormány túlságosan elköteleződött Oroszország mellett, miközben az uniós értékeket, szövetségi elköteleződéseket és a demokratikus normákat háttérbe szorítja.
De vajon a magyar társadalomban is van akkora összefogás, társadalmi erő és bátorság, mint amivel az ukrán emberek képesek voltak rendszert dönteni?
Miközben az elégedetlenség nő, a kérdés nem az, hogy „lesz-e forradalom”, hanem az, hogy a magyar közélet képes-e olyan békés, demokratikus nyomásgyakorlásra, amely megfordíthatja az ország geopolitikai irányát.
A Hatvanpuszta jelkép lett – ahogy Janukovics aranyvécéi és luxusbirtoka is –, és ha a társadalmi igazságérzet egyszer valóban kitör, nem kizárt, hogy a magyar nép is példát vesz Ukrajnáról.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is, ha szerinted is fontos a geopolitikai tisztánlátás.
Ha szeretnél további elemzéseket olvasni a magyar bel- és külpolitikáról, kövesd oldalunkat!
