Puzsér Róbert: Rekviem – Egy nemzet utolsó üvöltése? „Verselemzés”

Puzsér Róbert új slam-verse, a „Rekviem” nem csupán egy költői szónoklat – sokkal inkább gyászbeszéd, vádirat, és keserű tükör arról, hogyan veszíti el egy nemzet önmagát. A több mint 8 perces szöveg egyfajta irodalmi lázadás, amely a hazai közélet romlását, a társadalmi apátiát, és a magyarság kollektív lelki összeomlását tárja elénk. Ez a rekviem elemzése.

Miről szól a „Rekviem”?

A cím önmagáért beszél: „rekviem” – azaz gyászmisét hallunk. Nemcsak halottakról, hanem egy morálisan kiüresedett országról, ahol már „senki nem találja a honját a hazában”.

A vers sorai sűrűek, dühösek és fájdalmasan őszinték. Puzsér nemcsak a politikai elit felelősségét rója fel, hanem az egész társadalomét: miért hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok?

Főbb témák:

1. Társadalmi leépülés

A szöveg kíméletlenül rávilágít arra, hogy a közöny, a félelem és a gyűlölet kultúrája „beérett”, az ország pedig temetésre készül. A „csirkefarhát” szimbólummá válik: az olcsó túlélés, a szegénység beletörődése.

2. Politikai válság és árulás

A vers szerint a jelenlegi rendszer egy „szent egység” hamis álcája mögé bújik, miközben elárulta azokat az értékeket, amikért az elődök harcoltak. A „harminc ezüst” említése Júdásra utal – az árulás bűnére.

3. Nemzeti identitás torzulása

Puzsér nem kíméli az ál-nemzeti díszleteket sem: „turul csőre kihull”, „nemzeti rockra veretnek” – ezek a sorok a leegyszerűsített, manipulált identitásról beszélnek, amely üres jelszavakban él tovább, miközben elveszíti valódi tartalmát.

4. Passzivitás és beletörődés

A szöveg legfőbb fájdalma talán az, hogy a nép nem áll ki magáért. Ahogy Puzsér írja: „Az én népem ellenállni képtelen.” A gyávaság kollektív, a felelősség elkenve, a végítélet már elkerülhetetlen.

Stílus és forma

A „Rekviem” slam poetry formában készült, de erősen emlékeztet egy modern eposzra is. A nyelvezet nyers, időnként vulgáris – de ez szándékos. Nem udvarol, nem díszít: üt, vág és éget, mint egy ébresztő vödör jeges víz.

Tele van képzavarokkal, paradoxonokkal, provokáló hasonlatokkal – de ezek az eszközök nem öncélúak, hanem azt a zavart és feszültséget közvetítik, amit a szerző a jelen magyar valóságban lát.

Üzenete

Puzsér Róbert „Rekviem”-je nem egyszerű politikai kirohanás. Sokkal inkább egy személyes, mégis kollektív lelkiismereti kiáltás. Egy olyan társadalomról, amelyet meggyötört a saját történelme, megtört a belső gyávasága, és amely ma már nem tudja, „miképpen talál haza”.

A Rekviem nem fog mindenkinek tetszeni. Nem is ez a célja. Puzsér nem simogat, hanem felráz. Mert szerinte itt már nem elég csendben panaszkodni – hanem üvölteni kell.

A klipben Puzsér Róbert az alábbi nagyságaink sírjait látogatja:

A „Rekviem” videoklip sírlátogatásainak szereplői:

A legtöbb említett személynek a sírja Budapesten, a Fiumei úti sírkertben található, ami nemzeti emlékhely, gyakori helyszíne emlékezéseknek, dokumentumfilmeknek és történelmi sétáknak. Valószínű, hogy a klip jelentős része ott forgott.

Irodalmi és nyelvi örökség:

Ady Endre, József Attila, Kosztolányi, Karinthy, Radnóti, Móricz, Jókai, Arany, Petőfi, Vörösmarty, Faludy – mind a magyar nyelv mesterei. Puzsér egyfajta nyelvi hagyatékról beszél – amit elfeledni bűn lenne.

Filozófiai-gondolkodói réteg:

Hamvas Béla, Bibó István, Krassó György – az etikai és politikai gondolkodás emberei, akik ma talán már csak idézetekben élnek, de mondanivalójuk radikálisan releváns.

Történelmi szereplők:

Kossuth, Batthyány, Táncsics – a forradalmak és szabadságvágy hősei, akikre ma csak ünnepségek alkalmával emlékezünk, de akik Puzsér szerint mára „halott ügyekkel” fonódtak össze.

Mit jelenthet ez a válogatás?

Puzsér Róbert a videóban – a szöveg és a képek együttesével – egy intellektuális és nemzeti panteont állít fel. Nemcsak költőket és írókat, de gondolkodókat, forradalmárokat, szabadságharcosokat látogat meg. A „rekviem” tehát:

• Tiszteletadás a nemzeti szellemi örökség előtt.
• Kritika az aktuális kultúra- és emlékezetpolitika irányába.
• Esetleg fájdalmas felismerés: ezek az alakok ma talán már nem kapják meg azt a méltóságot, amit megérdemelnének.

A videóklip alapmotívuma a temetői zarándoklat. Puzsér Róbert sorra látogatja meg a magyar történelem és kultúra nagyjainak sírjait – ezzel szimbolikusan is lelki párbeszédbe lép velük.

A sírok nem öncélúan kerülnek a képre – a látogatás aktusa egyfajta „szellemidézés”, amely során a szerző megidézi a halottak erkölcsi példáját, intellektuális örökségét, és ezzel ellentétbe állítja a jelen konzumidiotizmusát, nihiljét, vagy akár szellemi középszerűségét.

Puzsér Róbert – Rekviem 2025

Puzsér Róbert: Rekviem szövege (forrás: Puzsér Róbert Youtube)

A sírgödör szélén agyalok. Így gyötör a kérdés: a magyarok miért erőtlenek? Felelőtlenek? Vagy ennyi köztük az agyhalott, akibe hamis ideákat beletöltenek, hogy beleférjen a rémkép és vagy öt beteg? Hogy ruszkisra pusztítsa ezt a kibaszott körletet? De nem adok ötletet. Elmegy a menet nyugatra. Nincs aki visszaugatna. Ahol az élete tart, azt úgy hagyta, mint a szart ott. Eddig tartott. Megtette, amit tehetett. Szopott itt éppen eleget. Találjanak más verebet! Hogy rossz vége lesz, azt tudhatta. Felmondta, feladta: a végzetben bűrészes. Miért zavar, hogy a képzavar pengehegyes és tűéles? Mert az utóvédharc untatta? Indul a menet keletnek. Pusztuljon az eretnek, és itthon lehetnek mindazok, akiket a haza itt hagyott, mert nemzeti rockra veretnek. Ez azok népnemzeti hagyománya, akik étkezhetni vacsorára burgonyalevest szeretnek. Az őseik harcát feladták, a kölykeik sorsát eladták. Ez tényleg jobb, mint a szabadság? Csontjukon sírkövek merednek, azt haladjál! A Sztüx folyó partján magyar vár. A harminc ezüstöt eltették: a végzetben főbűnösök. Mind pózol, hogy ő üldözött. Hogy rossz vége lesz, azt sejthették. Nem gyászol Viktor fiuk és Ráhel unokájuk. Plusz volt egy Kurultájuk. Így készül a békaleves a családfőnek, oszt’ ha már főnek, senki nem nyúl utánuk. Mindhiába sír a szájuk. Gyáva nép, hát nincs hazájuk. Ami itt zajlik, az ma már para, csak az uraknak nincs parájuk. Hogy lett mindennek halál szaga? Jó páran így találjuk, de senkinek nincs rá saját szava. Legfeljebb egy „apád fasza”. Fizetség a hitszegésért, az árulás gyalázata. A magyarok torkán megfeszül a hurok, mert ez így megy, szolga. Na takarodj, Orbán! Egyszerű, ha tudod, egyszer s mindenkorra, a hazád mit üzen, mielőtt a tüze felparázslana. Csakhogy ez már megkésett menet, mert a sorsa elvégeztetett. Akit megvet a hazája, vessen csak magára! Városban, vidéken nem tudja miképpen talál haza. A csalás nem érdem. Végleg elhasználtak. Ropogtasd el szépen a csirkefarhátat! Beérett a vetés: gyűlölet, félelem. Jöhet a temetés. Ég veled. Ég velem. A csalás nem érdem. Végleg elhasználtak. Ropogtasd el szépen a csirkefarhátat! Beérett a vetés: gyűlölet, félelem. Jöhet a temetés. Ég veled. Ég velem. Itt senki nem találja a honját a hazában, mind sorbaáll a halálért, és sehol nincs menedék. Talán kiállna magáért, ha volna vér a faszában. Romlottság és hazugságkeverék. Nahát, faszfej! Gyalázat kell? A nemzethalál nem elég? Mi végre az ezer év? Azt hitte, hogy ravasz lehet, a hatóságnál panaszt tehet. Itt a vakot világtalan, proletárt a paraszt vezet. Gyalázkodás, fosztogatás, alázkodás, osztogatás: férj és feleség. A turul csőre kihull, és leszakad a karma, de a szobron a helyén van ám, és a kétharmad is ezért talán. Ez a karma. Minden hitszegésénél felsírt, bent meglenni nem bírt, de kívül lenni nem akarna. Teljesül Herder próféciája hirtelen. Ugyan kit ver fel a jónép siráma? A napja péntek, kihalása minden népnek intelem. Jöhet a pánik másfél évtized ébrenlét helyett, de már ez se számít. Nincs már mit tegyen. Elrendelték az égiek. Még ilyet! Azt leste, ki és mért fizet. Lent csend, meg rend legyen! Egy ország hajtson fejet! Haldokló jószág, ha nem adsz már tejet, a kipusztulásod fegyelmezetten, csendben, rendben tegyed! Gyászolok, mert megtörtént velem. Az én népem ellenállni képtelen. Vele halok ki én éppen, amint a sírhelyre vánszorog. Túltermelt a történelem, így lett túl terhelt, de ez más dolog. Leigázták fölényesen. Bárkit hiába vádolok. Önérzetesnek miért néztem? A hatalmat látva megbúvik, hátha elmúlik, mint egy nátha, mert ez múlik az önérzeten. Megint túl későn háborog. Nem megy már az önvédelem. A lelkét megvették, ami magyarázat, de nem mentség arra, hogy önkény legyen. Fagyos vákuumba tátogok. Úgy lettem ötvenes, hogy dögletes a közérzetem. A szerteszét vert cseléd gyerekét elvették. Ezt tették. Elvetélt terhesség. Holtaknak a volt magzat felkínálva önkéntesen, hogy a torkát elmetsszék. Ezt is megteszik, mert itt nem telik töltényre sem. Ebben kétharmados többség legyen, szent egység, mert ez szép, de csak törvényesen. A csalás nem érdem. Végleg elhasználtak. Ropogtasd el szépen a csirkefarhátat! Beérett a vetés: gyűlölet, félelem. Jöhet a temetés. Ég veled. Ég velem. A csalás nem érdem. Végleg elhasználtak. Ropogtasd el szépen a csirkefarhátat! Beérett a vetés: gyűlölet, félelem. Jöhet a temetés. Ég veled. Ég velem.